Már ötezer évvel ezelőtt is elismerték a masszázs fontosságát

Tudtad, hogy az érintést, mint gyógyító módszert már az ókorban is ismerték? A keleti és nyugati civilizációk korán felfedezték, hogy a masszázs gyógyítja a sérüléseket, enyhíti a fájdalmat, valamint megelőzi a betegségeket. Sőt, segít csökkenteni a stresszt és mély ellazulást eredményez.

A masszázsterápia a természetes gyógyítás szent rendszereként indult. Bár sok változáson ment keresztül, végül a modern időkben teljesen újjáéledt, és mára a masszázsterápia az egészségügyben világszerte elismert. 

Érdekes megnézni, hogy hogyan fejlődött, hogyan nyerte el jelenlegi formáit. Utazzunk egy kicsit vissza az időben!

India 

Indiában körülbelül i.e. 3000-ben kezdték el a masszázs használatát. Az isteni eredetűnek vélt és nemzedékeken át öröklődő Ayurveda a hagyományos holisztikus orvosi rendszer alapja Indiában. A természettudósok évszázados tanulmányok, kísérletek és meditációk alapján fejlesztették ki ezt a rendszert. Az ayurvédikus elveket és gyakorlatokat részletező szövegek i.e. 1500-500 között születtek. Ezen szövegek alapján az Ayurveda széles körben elterjedt Indiában és Délkelet-Ázsiában is.

Az Ayurveda úgy tartjai, hogy az emberek akkor betegszenek meg, amikor nem élnek harmóniában környezetükkel. A gyógyuláshoz vissza kell állítaniuk természetes lelki és fizikai egyensúlyukat azáltal, hogy helyreállítják a harmóniát önmaguk és az őket körülvevő világ között. 

Az Ayurveda kezelései közé tartozik a diéta, a gyógynövények, az aromaterápia, a színterápia, a hangterápia és az érintésterápia.

Egyiptom és Kína

Időszámításunk előtt 3000 és 2500 között jelenik meg Egyiptomban és Kínában is a masszázskultúra. A masszázsterápia legkorábbi írásos emlékeit is itt fedezték fel.

Az egyiptomi sírfestmények olyan személyeket is ábrázolnak, akiket mások masszíroznak. 

Az egyiptomiak nevéhez fűződik a reflexológia létrehozása is. Ebben a rendszerben a szakember nyomást gyakorol a láb és a kéz meghatározott pontjaira vagy reflexzónáira. A páciens pedig jótékony hatásokat tapasztal azokon a szerveken, amelyek ezekhez a zónákhoz kapcsolódnak.

Kínában a masszázsterápia orvosi előnyeit dokumentáló szövegek körülbelül i.e. 2700-ig nyúlnak vissza. A masszázsterápiát és az érintést a kínai orvosok, a harcművészetek művelői, buddhisták és taoisták nélkülözhetetlennek tartották.

A kínai masszázs módszerek abból az alapelvből erednek, hogy a betegségek energiahiány vagy egyensúlyhiány miatt alakulnak ki. A masszázs és más speciális testkezelési technikák révén az energia harmonikusabban áramlik majd ezeken az utakon, lehetővé téve a test számára, hogy természetes módon meggyógyuljon.

A technikák közé tartozik az akupunktúra és az akupresszúra is.

Japán

Kr.e. 1000 körül a Kínában buddhizmust tanulmányozó japán szerzetesek megfigyelték a hagyományos kínai orvoslás gyógyító módszereit, beleértve a masszázsterápiát is. Hamarosan elkezdték a tanultakat átültetni és testre szabni. Így jött létre a hagyományos japán masszázs, amely a Shiatsuvá nőtte ki magát.

A Shiatsu elsődleges célja a páciens energiaszintjének emelése. Ez a megnövekedett energiaszint pedig szabályozza és erősíti a szervek működését, serkenti a betegségekkel szembeni természetes ellenállást. A masszírozók stimulálják a nyomáspontokat a testben, hogy újra egyensúlyba hozzák a páciens energiáját. Hüvelykujjukat, ujjaikat és tenyerüket használják, tűk és egyéb eszközök nélkül dolgoznak. 

Görögország

Az ókori Görögország sportolói  i.e. 800 és 700 között, már masszázst alkalmaztak, hogy testüket a versenyek előtt a legjobb állapotban tartsák. A korabeli orvosok gyógynövényeket és olajokat használtak masszázstechnikákkal kombinálva számos betegség kezelésére.

Hippokratész „súrlódást” írt elő a fizikai sérülések kezelésére, és orvos kollégáit oktatta a dörzsölés előnyeiről a test öngyógyításában. Ezenkívül a masszázs, a megfelelő étrend, a testmozgás, a pihenés, a friss levegő és a zene kombinációját népszerűsítette, hogy helyreállítsa a szervezet egészséges állapotát.

Róma

A masszázs Rómába is elterjed i.e. 200 és 100 között. Galenus, számos császár orvosa, masszázsterápiát kezdett alkalmazni különböző típusú testi sérülések és betegségek kezelésére. Hippokratész alapelveit követve Galenus hitt a testmozgásban, az egészséges táplálkozásban, a pihenésben és a masszázsban, amelyek az egészséges test helyreállításának és megőrzésének szerves részét képezik.

Míg a gazdagok otthonukban masszázst kaptak személyes orvosoktól, sok rómait nyilvános fürdőben kezeltek, ahol edzők és orvosok masszírozták őket. Az páciensek először megfürödtek, majd teljes testmasszázst kaptak, hogy serkentsék a keringést és lazítsák ízületeiket. 

Európa

A masszázsterápia népszerűsége és gyakorlata Nyugaton mintegy 1600-ig csökkent. Ennek részben az volt az oka, hogy Konstantin római császár elítélte a nyilvános fürdőket, amiért fokozták a szexuális visszaélést a római kultúrában. Így hosszú időnek kellett eltelnie, hogy végre ismét felfedezzék jótékony hatásait.

Az 1800-as évek elején a svéd orvos, Per Henrik Ling kifejlesztette a svéd gimnasztikai mozgásrendszert. Ez a rendszer magában foglalta a masszázst gyógytornával és fiziológiával. A technikák közé tartozott a simogatás, a préselés és a szorítás a fizikai problémák kezelésére.

Egyesült Államok

A 20. század elején egyre több új és újra felfedezett masszázstechnikát dokumentáltak és gyakoroltak. A masszázst különösen az I. világháborús betegek kezelésére alkalmazták, akik idegsérülést szenvedtek. 

A masszázst azonban sok éven át a gazdagok számára fenntartott luxusnak tekintették. 

A 20. század második felében a természetes gyógymódok iránti növekvő érdeklődés revitalizálta a masszázst. Egyre több állam kezdte szabályozni a gyakorlatot, és megjelentek az ipari szabványok az engedélyezésben és az oktatásban. Ennek eredményeként a masszázs az alternatív és kiegészítő gyógyászat legitim és tiszteletreméltó formájaként kapott helyet, és elismerték a társadalom wellness fellendülésében – a betegségmegelőzésre összpontosítva a wellness fenntartásán keresztül.

A mai masszázsterapeuták az ősi módszerekből származó technikák sokaságát gyakorolják. Ezekből a gyökerekből továbbra is egy évszázadokkal ezelőtt kifejtett cél ihlette őket – hogy segítsenek másoknak meggyógyítani fizikai és érzelmi jólétüket, és magasabb életminőséget élni.